2009. november 24., kedd

Bárhogy legyen is....

Bárcsak kitágíthatnám mellkasom kalitkáját
Bárcsak megérinthetném, megállíthatnám dobogását
Bármit tegyek is üres helyedre, nem tölti be
Percenként szakad fel belőlem a sóhajtás

Bárhogy legyen is, annyira hiányzol

Üres gondolatfelhő lebeg fejem felett
Mióta elmentél, semmi sem íródott bele
Bármit tegyek is üres helyedre, nem tölti be
Ha futni akarnék is feléd, visszaránt az élet

Bárhogy legyen is, annyira hiányzol

Verssé lenni nem tudtam, rímedre rímmé nem váltam
Elfutottál s a szót mi megállíthatna, nem találtam
Bármit tegyek is üres helyedre, nem tölti be
Percenként szakad fel belőlem a sóhajtás

Her neyse işte özledim seni
Her neyse işte böylesi hayat nereye kadar

Bárhogy legyen is, hiányzol
Bárhogy legyen is, ilyen az élet, de mivégre...

REDD: Her neyse

2009. november 15., vasárnap

Játszótér felnőtteknek

A Törökország nagyvárosaiba látogatók olyasmivel is találkozhatnak, amivel itthon biztosan nem. Ilyen például a felnőtt játszótér, a spor parkı. Ezek a színes berendezések bizony nem a gyerekek számára készültek! Bármelyik felnőtt lemehet a lakótelepek melletti sportszigetre, és ingyen játszhat. Vagyis... sportolhat! Lássuk be, a magyar felnőtteknek is jól jönne néhány ilyen park!



Forrás: http://denizartibir.blogspot.com/



Forrás: akilli.tv

2009. november 10., kedd

71 éve halt meg a törökök atyja


71 éve, 1938. november 10-én Törökország elveszítette alapító atyját. Mustafa Kemal Atatürköt hajóval, majd vonattal vitték Isztambulból végső nyughelyére, Ankarába. Monumentális síremléket állítottak neki Anıtkabir néven.

ÉLETE

Mustafa Selânik (ma Szaloniki) városában született az Oszmán Birodalom területén, 1881-ben. Édesanyja, Zübejde asszony szőke haját és kék szemét örökölte, így kitűnt a többi, sötét bőrű, sötét hajú, barna szemű török közül. Nem csak megjelenésével, de személyiségével is kiütközött, már az iskolában kezelhetetlen, rebellis jellem volt, emellett pedig kiváló elme, akinek startégiai és matematikai kiválósága miatt egyik tanára a Kemal, azaz "tökéletes" nevet ajándékozta. Anyja vallási iskolába íratta volna, ám apja, Ali Riza efendi, mégis inkább világi iskolába járatta. A tisztviselőnek szánt fiú édesapja halálát követően közölte, hogy ő márpedig a katonai iskolát választja, erről sem édesanyja, sem gondviselő nagybátyja nem tudta lebeszélni.

Katonai iskoláit kitűnő eredménnyel végezte el, de itt is harcolt a számára értelmetlen tiltások és szabályok ellen. Tiltott írók könyveit olvasta, és megtanult folyékonyan beszélni franciául. Társaival retorikaversenyeket rendeztek, itt csiszolódott meggyőzőképessége. Az akadémiát 1905-ben végezte el vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran gyűltek össze beszélgetni, ahol megvitatták a tiltott könyvekben olvasottakat és a napi eseményeket is. Gyakran nyíltan kritizálták a szultán politikáját. Egyik társuk azonban besúgónak bizonyult, és Mustafát, Ali Fuadot, valamint két másik kadétot letartóztatták és néhány hónapig fogvatartották, majd büntetésképpen Mustafát és Alit a szíriai Damaszkuszba küldték az Ötödik Hadsereghez.

Itt, Szíriában alapította meg a titkos Anyaföld és Szabadság Társaságot (Vatan ve Hürriyet), és amikor hazatért, az Egység és Haladás Bizottságának (Ittihád ve Terakki, közkeletű nevén az ifjútörök mozgalomnak) lett aktív tagja.
Az 1912-es első Balkán-háborúban Kemal szervezte meg a Dardanellák védelmét, a következő évben pedig Törökország bulgáriai katonai attaséjává nevezték ki.
Még 1913-ban Sir Henry Wilson brit tábornok meglátogatta a Balkán-háború helyszíneit, megjegyezte, hogy egyetlen török vezető katonai képességei sem nyűgözték le, kivéve egy fiatal tisztet. „Van egy Musztafa Kemal nevezetű férfi, egy fiatal ezredes. Figyeljenek rá. Sokra viheti.”

Az első világháború idején visszatért, és rábízták a Dardanellákat védő 19. hadosztály vezetését. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az antant-erők nem jutottak át a tengerszoroson, és Otto Liman von Sanders mellett az ő érdeme a törökök Gallipolinál aratott győzelme is (1915), annak ellenére, hogy a hadjárat alatt végig maláriától szenvedett. A győzelem után ezredessé léptették elő, nevét azonban – Enver pasa nyomására – alig említette a sajtó, csupán szájról szájra terjedt a híre.

Gallipoli után a Drinápolynál állomásozó 16. hadsereg élére nevezték ki, majd később átrendelték a Kaukázusba, hogy segítsen az oroszok elleni hadjáratban. Itt érte a hír, hogy több hónapnyi várakozás után végül mégis tábornokká nevezték ki. 1917-ben áthelyezték a szíriai frontra, ahol győzelmeket aratott a britek ellen az aleppói 7. hadsereg főparancsnokaként.

A FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚ

A háború után, 1918. november 13-án Kemal állást kapott a hadügyminisztériumban, majd a szultáni kormányzattal szembeszállva felhívást intézett a törökökhöz a nemzeti függetlenség megvédésére, mivel nem egyezett bele az Oszmán Birodalom tervezett felosztásába (1919). Így esett meg, hogy míg a szultáni rezsim 1920-ban Sèvres-ben aláírta a békét, melyben vállalta, hogy egyes anatóliai területeket átad a görögöknek, Kemal Ankarában saját kormányt hozott létre. Miután a görögöket a török szabadságharc során a különféle fegyveres csoportok egybekovácsolásával megverték előbb Sakaryánál (1921 augusztus), majd Dumlupınarnál (1922 augusztus), İzmir is Kemal ellenőrzése alá került. A lausanne-i békeszerződést követően, 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, melynek első elnökévé Musztafa Kemalt választották.

A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE

1931-ben a Köztársasági Néppárt programjában rögzítették a kemalizmus hat alappillérét („hat nyíl”), melyet 1937-ben az alkotmányba is belefoglaltak. Ezek:

* republikanizmus: az Oszmán Birodalom szultanátusával szemben a köztársasági rendszer bevezetése
* popularizmus: a nemzeti érzelmek megerősítése, a „nép érdeke előbbre való bármely osztály-vagy csoportérdeknél”,[15] az osztályok létezésének tagadása, minden olyan politikai irányzat (például kommunizmus) szigorú tiltása, mely osztályokra alapoz
* etatizmus: az állam határozott szerepet tölt be a gazdaság irányításában
* forradalmiság (reformizmus): a reformprogramban előírt változtatások megvalósítása az állam irányításával
* nacionalizmus: új nemzettudat kialakítása
* szekularizmus: az állam és a vallás kettéválasztása, a vallás teljes kiírtása a közéletbő

A török köztársaság első intézkedéseinek egyike volt a kalifátus eltörlése, és az oszmán uralkodóház tagjainak száműzése. Abdul-Medzsidet kitoloncolták, soha nem térhetett vissza az országba, 1944-ben hunyt el Párizsban. Megkezdődött az ország drasztikus szekularizálása: betiltották a dervisrendeket, a vallási alapítványokat (vakıf), megtiltották, hogy az oktatást az ulema felügyelje, és létrehozták az Oktatásügyi Minisztériumot. 1925-ben megtiltották a fez, az oszmán uralom szimbólumánk viselését, és szorgalmazták az európai öltözéket, bár a nők hagyományos muszlim fejkendője ellen hivatalosan nem léptek fel.

1925. december 26-án elfogadták a Gergely-naptár használatát, európai mintára vasárnap lett a hivatalos pihenőnap. Olasz mintára elkészült az új büntető törvénykönyv, svájci példa alapján pedig a polgári törvénykönyv, mely törvény előtt egyenlővé tette a férfiakat és a nőket. Megtiltották a többnejűséget, a nők jogot kaptak a válásra (korábban csak a férfi kezdeményezhette a válást), megnyíltak előttük a felsőoktatási intézmények. Csak az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot ismerték el törvényesnek.

1928-ban bevezették a török nyelv fonetikájának jobban megfelelő latin ábécét, és megkezdődött a nyelv megtisztítása az „idegen elemektől” (főként az arab és perzsa szavaktól). Az országban mindnekinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.

1934-ben eltörölték az eddig használatos olyan rangokat, címeket, mint a pasa vagy a bej, és bevezették a mindenkire kötelező érvényű családnév-törvényt: minden török állampolgárnak vezetéknevet kellett választania. Ekkor kapta Musztafa Kemal a török parlamenttől az Atatürk, „minden törökök atyja” vezetéknevet, és vette fel Iszmet tábornok az İnönü nevet a függetlenségi háború egyik győztes csatájának helyszíne után.

Ami a külpolitikát illeti, Atatürk az 1930-as években a britekkel és a franciákkal erősítette meg kapcsolatait, bár a tengelyhatalmak is próbálták szövetségesükké tenni. A térség államaival jó viszonyt ápolt, 1937-ben Törökország is csatlakozott az Afganisztán, Irán és Irak részvételével kötött a teheráni Szaadabád-palotában aláírt szerződéshez, melyben a kölcsönös béke és segítségnyújtás mellett tettek hitet. A nyugati országokhoz való közeledést Törökországnak azon politikája alapozta meg, mely szerint támogatták a status quo-t és a nyugati államokhoz hasonlóan ellenezték Németország és Olaszország területi revíziós követeléseit. A nyugathoz való közeledés egyik jeleként Törökország 1932-ben tagja lett a Népszövetségnek. 1926-ban a törökök elvesztették az angolokkal szemben Moszulra támasztott igényüket. 1936-ban rendeződött végleg a viszony az Egyesült Királysággal.

ÖRÖKSÉGE

Atatürk Isztambulban halt meg májbetegségben. Nevét azóta Isztambul nemzetközi repülőtere, az Aranyszarv-öböl felett átívelő egyik híd, a világ egyik legnagyobb gátja, stadion, és még számos dolog viseli. Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben (iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is. Arcképe díszíti az összes pénzérmét és bankjegyet.

Atatürk felépítette a Török Köztársaság alapjait, és elindította a török népet a fejlődés, az Európához való felzárkózás útján. Általa Törökország újjászületett, s az első világháború vesztesei közül egyedüliként sikerült területi revíziót elérve legyőznie a nyugati hatalmakat és kivívnia azok elismerését. Nem véletlen, hogy a törökök „atyjukként” tekintenek Atatürkre, gyakran említik a következőképpen: Ata, azaz „apa”, illetve Ata'mız, vagyis „apánk”.

Forrás: Wikipédia
A cikkben található kép forrása a Wikimedia Commons; a kép közkincsnek minősül.