2009. november 24., kedd

Bárhogy legyen is....

Bárcsak kitágíthatnám mellkasom kalitkáját
Bárcsak megérinthetném, megállíthatnám dobogását
Bármit tegyek is üres helyedre, nem tölti be
Percenként szakad fel belőlem a sóhajtás

Bárhogy legyen is, annyira hiányzol

Üres gondolatfelhő lebeg fejem felett
Mióta elmentél, semmi sem íródott bele
Bármit tegyek is üres helyedre, nem tölti be
Ha futni akarnék is feléd, visszaránt az élet

Bárhogy legyen is, annyira hiányzol

Verssé lenni nem tudtam, rímedre rímmé nem váltam
Elfutottál s a szót mi megállíthatna, nem találtam
Bármit tegyek is üres helyedre, nem tölti be
Percenként szakad fel belőlem a sóhajtás

Her neyse işte özledim seni
Her neyse işte böylesi hayat nereye kadar

Bárhogy legyen is, hiányzol
Bárhogy legyen is, ilyen az élet, de mivégre...

REDD: Her neyse

2009. november 15., vasárnap

Játszótér felnőtteknek

A Törökország nagyvárosaiba látogatók olyasmivel is találkozhatnak, amivel itthon biztosan nem. Ilyen például a felnőtt játszótér, a spor parkı. Ezek a színes berendezések bizony nem a gyerekek számára készültek! Bármelyik felnőtt lemehet a lakótelepek melletti sportszigetre, és ingyen játszhat. Vagyis... sportolhat! Lássuk be, a magyar felnőtteknek is jól jönne néhány ilyen park!



Forrás: http://denizartibir.blogspot.com/



Forrás: akilli.tv

2009. november 10., kedd

71 éve halt meg a törökök atyja


71 éve, 1938. november 10-én Törökország elveszítette alapító atyját. Mustafa Kemal Atatürköt hajóval, majd vonattal vitték Isztambulból végső nyughelyére, Ankarába. Monumentális síremléket állítottak neki Anıtkabir néven.

ÉLETE

Mustafa Selânik (ma Szaloniki) városában született az Oszmán Birodalom területén, 1881-ben. Édesanyja, Zübejde asszony szőke haját és kék szemét örökölte, így kitűnt a többi, sötét bőrű, sötét hajú, barna szemű török közül. Nem csak megjelenésével, de személyiségével is kiütközött, már az iskolában kezelhetetlen, rebellis jellem volt, emellett pedig kiváló elme, akinek startégiai és matematikai kiválósága miatt egyik tanára a Kemal, azaz "tökéletes" nevet ajándékozta. Anyja vallási iskolába íratta volna, ám apja, Ali Riza efendi, mégis inkább világi iskolába járatta. A tisztviselőnek szánt fiú édesapja halálát követően közölte, hogy ő márpedig a katonai iskolát választja, erről sem édesanyja, sem gondviselő nagybátyja nem tudta lebeszélni.

Katonai iskoláit kitűnő eredménnyel végezte el, de itt is harcolt a számára értelmetlen tiltások és szabályok ellen. Tiltott írók könyveit olvasta, és megtanult folyékonyan beszélni franciául. Társaival retorikaversenyeket rendeztek, itt csiszolódott meggyőzőképessége. Az akadémiát 1905-ben végezte el vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran gyűltek össze beszélgetni, ahol megvitatták a tiltott könyvekben olvasottakat és a napi eseményeket is. Gyakran nyíltan kritizálták a szultán politikáját. Egyik társuk azonban besúgónak bizonyult, és Mustafát, Ali Fuadot, valamint két másik kadétot letartóztatták és néhány hónapig fogvatartották, majd büntetésképpen Mustafát és Alit a szíriai Damaszkuszba küldték az Ötödik Hadsereghez.

Itt, Szíriában alapította meg a titkos Anyaföld és Szabadság Társaságot (Vatan ve Hürriyet), és amikor hazatért, az Egység és Haladás Bizottságának (Ittihád ve Terakki, közkeletű nevén az ifjútörök mozgalomnak) lett aktív tagja.
Az 1912-es első Balkán-háborúban Kemal szervezte meg a Dardanellák védelmét, a következő évben pedig Törökország bulgáriai katonai attaséjává nevezték ki.
Még 1913-ban Sir Henry Wilson brit tábornok meglátogatta a Balkán-háború helyszíneit, megjegyezte, hogy egyetlen török vezető katonai képességei sem nyűgözték le, kivéve egy fiatal tisztet. „Van egy Musztafa Kemal nevezetű férfi, egy fiatal ezredes. Figyeljenek rá. Sokra viheti.”

Az első világháború idején visszatért, és rábízták a Dardanellákat védő 19. hadosztály vezetését. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az antant-erők nem jutottak át a tengerszoroson, és Otto Liman von Sanders mellett az ő érdeme a törökök Gallipolinál aratott győzelme is (1915), annak ellenére, hogy a hadjárat alatt végig maláriától szenvedett. A győzelem után ezredessé léptették elő, nevét azonban – Enver pasa nyomására – alig említette a sajtó, csupán szájról szájra terjedt a híre.

Gallipoli után a Drinápolynál állomásozó 16. hadsereg élére nevezték ki, majd később átrendelték a Kaukázusba, hogy segítsen az oroszok elleni hadjáratban. Itt érte a hír, hogy több hónapnyi várakozás után végül mégis tábornokká nevezték ki. 1917-ben áthelyezték a szíriai frontra, ahol győzelmeket aratott a britek ellen az aleppói 7. hadsereg főparancsnokaként.

A FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚ

A háború után, 1918. november 13-án Kemal állást kapott a hadügyminisztériumban, majd a szultáni kormányzattal szembeszállva felhívást intézett a törökökhöz a nemzeti függetlenség megvédésére, mivel nem egyezett bele az Oszmán Birodalom tervezett felosztásába (1919). Így esett meg, hogy míg a szultáni rezsim 1920-ban Sèvres-ben aláírta a békét, melyben vállalta, hogy egyes anatóliai területeket átad a görögöknek, Kemal Ankarában saját kormányt hozott létre. Miután a görögöket a török szabadságharc során a különféle fegyveres csoportok egybekovácsolásával megverték előbb Sakaryánál (1921 augusztus), majd Dumlupınarnál (1922 augusztus), İzmir is Kemal ellenőrzése alá került. A lausanne-i békeszerződést követően, 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, melynek első elnökévé Musztafa Kemalt választották.

A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE

1931-ben a Köztársasági Néppárt programjában rögzítették a kemalizmus hat alappillérét („hat nyíl”), melyet 1937-ben az alkotmányba is belefoglaltak. Ezek:

* republikanizmus: az Oszmán Birodalom szultanátusával szemben a köztársasági rendszer bevezetése
* popularizmus: a nemzeti érzelmek megerősítése, a „nép érdeke előbbre való bármely osztály-vagy csoportérdeknél”,[15] az osztályok létezésének tagadása, minden olyan politikai irányzat (például kommunizmus) szigorú tiltása, mely osztályokra alapoz
* etatizmus: az állam határozott szerepet tölt be a gazdaság irányításában
* forradalmiság (reformizmus): a reformprogramban előírt változtatások megvalósítása az állam irányításával
* nacionalizmus: új nemzettudat kialakítása
* szekularizmus: az állam és a vallás kettéválasztása, a vallás teljes kiírtása a közéletbő

A török köztársaság első intézkedéseinek egyike volt a kalifátus eltörlése, és az oszmán uralkodóház tagjainak száműzése. Abdul-Medzsidet kitoloncolták, soha nem térhetett vissza az országba, 1944-ben hunyt el Párizsban. Megkezdődött az ország drasztikus szekularizálása: betiltották a dervisrendeket, a vallási alapítványokat (vakıf), megtiltották, hogy az oktatást az ulema felügyelje, és létrehozták az Oktatásügyi Minisztériumot. 1925-ben megtiltották a fez, az oszmán uralom szimbólumánk viselését, és szorgalmazták az európai öltözéket, bár a nők hagyományos muszlim fejkendője ellen hivatalosan nem léptek fel.

1925. december 26-án elfogadták a Gergely-naptár használatát, európai mintára vasárnap lett a hivatalos pihenőnap. Olasz mintára elkészült az új büntető törvénykönyv, svájci példa alapján pedig a polgári törvénykönyv, mely törvény előtt egyenlővé tette a férfiakat és a nőket. Megtiltották a többnejűséget, a nők jogot kaptak a válásra (korábban csak a férfi kezdeményezhette a válást), megnyíltak előttük a felsőoktatási intézmények. Csak az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot ismerték el törvényesnek.

1928-ban bevezették a török nyelv fonetikájának jobban megfelelő latin ábécét, és megkezdődött a nyelv megtisztítása az „idegen elemektől” (főként az arab és perzsa szavaktól). Az országban mindnekinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.

1934-ben eltörölték az eddig használatos olyan rangokat, címeket, mint a pasa vagy a bej, és bevezették a mindenkire kötelező érvényű családnév-törvényt: minden török állampolgárnak vezetéknevet kellett választania. Ekkor kapta Musztafa Kemal a török parlamenttől az Atatürk, „minden törökök atyja” vezetéknevet, és vette fel Iszmet tábornok az İnönü nevet a függetlenségi háború egyik győztes csatájának helyszíne után.

Ami a külpolitikát illeti, Atatürk az 1930-as években a britekkel és a franciákkal erősítette meg kapcsolatait, bár a tengelyhatalmak is próbálták szövetségesükké tenni. A térség államaival jó viszonyt ápolt, 1937-ben Törökország is csatlakozott az Afganisztán, Irán és Irak részvételével kötött a teheráni Szaadabád-palotában aláírt szerződéshez, melyben a kölcsönös béke és segítségnyújtás mellett tettek hitet. A nyugati országokhoz való közeledést Törökországnak azon politikája alapozta meg, mely szerint támogatták a status quo-t és a nyugati államokhoz hasonlóan ellenezték Németország és Olaszország területi revíziós követeléseit. A nyugathoz való közeledés egyik jeleként Törökország 1932-ben tagja lett a Népszövetségnek. 1926-ban a törökök elvesztették az angolokkal szemben Moszulra támasztott igényüket. 1936-ban rendeződött végleg a viszony az Egyesült Királysággal.

ÖRÖKSÉGE

Atatürk Isztambulban halt meg májbetegségben. Nevét azóta Isztambul nemzetközi repülőtere, az Aranyszarv-öböl felett átívelő egyik híd, a világ egyik legnagyobb gátja, stadion, és még számos dolog viseli. Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben (iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is. Arcképe díszíti az összes pénzérmét és bankjegyet.

Atatürk felépítette a Török Köztársaság alapjait, és elindította a török népet a fejlődés, az Európához való felzárkózás útján. Általa Törökország újjászületett, s az első világháború vesztesei közül egyedüliként sikerült területi revíziót elérve legyőznie a nyugati hatalmakat és kivívnia azok elismerését. Nem véletlen, hogy a törökök „atyjukként” tekintenek Atatürkre, gyakran említik a következőképpen: Ata, azaz „apa”, illetve Ata'mız, vagyis „apánk”.

Forrás: Wikipédia
A cikkben található kép forrása a Wikimedia Commons; a kép közkincsnek minősül.

2009. november 5., csütörtök

Redd: Masal

A Redd együttes Masal (Mese) című dala, élőben a TV8 csatorna egyik zenei műsorában.

A Redd Törökország egyik klasszikus rockzenekara, mely 1995-ben alakult. Énekesük, Doğan Duru képzett operatenor.

Redd - Masal from Reddfan on Vimeo.

2009. november 2., hétfő

Nagyszabású projekt Délkelet-Anatólia felzárkóztatásáért


A víztározóra épült Atatürk-vízerőmű*

A török kormány az 1980-as évek óta szervezetten igyekszik az igencsak elmaradott, főképp kurdok lakta délkelet-anatóliai régiót felzárkóztatni. A Délkelet-Anatólia Projekt (törökül Güneydoğu Anadolu Projesi, röviden GAP) célja, hogy mind ipari, mind társadalmi fejlődést hozzon a régiónak. Bár csodát ugyan nem várnak a szakértők a projekttől, mindenképp a régió gazdasági-kultúrális fellendülését jósolják.

A projektre 2008-ban mintegy 637 millió 473 ezer török új líra állt rendelkezésre, finanszírozását egy részben török állami szervek, más részről külföldi befektetők, sőt kormányok (Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország) látják el. A projekt 1980-ban indult, átfogó tervet tartalmaz az öntözés, a vízenergia, a mezőgazdaság, a vidéki és városi infrastruktúra, az erdészet, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére, és első látható eredménye az Atatürk-vízerőmű volt. A GAP keretein belül 22 víztározót és 19 vízerőművet építenek a Tigris és az Eufrátesz folyókon. A becslések szerint összesen 3,8 millió embernek számára fog munkahelyet biztosítani és átlagosan ötszörösére fogja emelni a régió bevételi forrásaiból származó összeget.


1992 és 1994 között a GAP igazgatósága civil szervezetekkel közösen szociográfiai kutatásokat végezett a régióban élőkről és tanulmányokat készített a különféle csoportok (nők, gyermekek, elszegényedett városlakók, nincstelen földművesek stb) helyzetéről, elvárásairól, problémáiról. Ezek alapján különböző projekteket hoztak létre, például úgynevezett többcélú közösségi centrumokat (ÇATOM) létesítettek a régió nagyobb településein, melyek különféle oktatási, egészségügyi felvilágosító, szociális, művészeti és kulturális programokat szerveznek a lakosságnak, különösen figyelve a nők felvilágosítására és oktatására, illetve az illegálisan dolgozó gyerekek védelmére. 2006-ig összesen 30 ilyen központ jött létre. Az egyes női érdekvédelmi szervezetek szerint sok településen csupán ezek a közösségi központok jelenthetik a nők számára az egyetlen kiutat a nélkülözésből és a családi elnyomásból, a felvilágosítás, a tanfolyamok (pl. számítógép-használat, különféle szakmák elsajátítása) segítségével.


Ezen kívül a társadalmat megcélzó programok között szerepel például az utcán dolgozó gyerekek rehabilitálása, mely program keretén belül megpróbálják felvilágosítani az ilyen gyerekek szüleit és családját, képzést és tanácsadást biztosítani nekik. A GAP társadalmi programja keretében a fiatalok integrálásáért és a közegészségügy javításának érdekében is indultak programok. Több kezdeményezés is olyan szervezetek együttműködésével zajlik, mint az UNICEF vagy az UNDP.

A Délkelet-Anatólia projekt pozitív hatásai mellett azonban negatív hatások is érvényesülnek. Az Ilısu-vízerőmű építése ellen például több környezetvédő csoport és civil egyesület is tiltakozik, mivel szerintük az erőmű építése miatt több mint 78 000 embert kellene kitelepíteni a környékről, valamint a felduzzasztott folyó elárasztaná a környéken található, igen értékes kulturális és történelmi emlékeket (több mint 200 van ezekből), köztük a Hasankeyf mellett található több mint 10 000 éves ókori várost is. Az elárasztani kívánt területen számos veszélyeztetett faj él, például az eufráteszi lágyhéjúteknős vagy a fehérkarmú vércse. A vízerőmű építése ellen tüntetők szerint a projekt tervezésekor nem végeztek kutatásokat arra vonatkozóan, hogy milyen pusztító hatással lehet a vízerőmű a környezetre. A vízerőmű építése hatással van a szomszádos országok, Szíria és Irak vízellátására is, ezért a nemzetközi jogszabályok értelmáben Törökországnak mindkét országgal meg kell állapodnia; a két ország pedig nem egyezett bele az erőmű építésébe.

Az Amnesty International 2009. júliusi jelentése szerint a projektet korábban támogató Svájc, Ausztria és Németország visszavonták a korábban megígért pénzügyi hozzájárulásukat, mivel Törökországnak nem sikerült betartani a vonatkozó emberi jogi szabályozásokat.

Forrás: Wikipédia. A szöveg CC-BY-SA 3.0 licenc alapján használható fel.

A kép CC-BY-SA 3.0-GFDL kettős licenc alapján használható fel.
Fotó: Demirel, Wikimedia Commons

A nap képe: Mesebeli táj Kappadókiában



Fotó: Carlesmari, Wikimédia Commons, felhasználás: CC-BY-SA 3.0
(Kattints a képre a nagyításhoz)

2009. november 1., vasárnap

Vers törökül / Türkçe şiir

Egyik kedves olvasónk nekünk elküldött versét szeretnénk közzétenni törökül tudó olvasóink számára:

SELMA GÜNEŞ: Adını yokluk koydum


Adını yokluk koydum
Her sessiz bekleyişe ortak oldu nefesin
Perdeleri sıkıca kapatılmış
Buram buram sen kokan bir karanlk odada
Sevişmekten ibaretti senlilik.
Saklamaktı seni içimde
Sıcaklığından bir yorgan
bir de ellerinden yastık yapıp
Başımı yaslamaktı seni yaşamak.
Kendimden bile sakladığım
Duymaktan korktuğum
Kör noktaya dikilmiş gözlerimin
Hafif yağmurlu buğusuydun sen.
Ben söyledim, sen dinledin

Adını yokluk koydum.
Odamın her yanına serenad yazdım
Sen yazdım her köşesine ruhumun.
Klavyemin sesinde telaş
Harflerin telaşında yakalamaktı seni
Yapayalnızlığımı siler gibi
Seni düşünmekti bir kez daha
Ben yazdım,yazdım satırlarca
Sayfalarca döktüm içimi sensizliğe
Ben ağladım,sen yoktun.

Adını sensizlik koydum.
Sessizlik koydum adını
Ne haykırışlarımı duydu kalbin
Ne de gözyaşlarımı sildi bakışların
Bir varoluştu gülüşün
Ben gördüm,sen kördün.
Her dokunuşunda ruhum ruhuna
Öylesine sıcak,öylesine masum
Sarıp sarmalayınca yitirilmişliğimi
Seni buldum bir liman misali,
Kendimi buldum senli kıyılarda.

Ben özledim,sen bekledin
Benden habersiz uzaklarda.

Adını yokluk koydum
Sendin fener misali yolumu aydınlatan
Martıların çığlıklarından beste yaptım
duygularıma eş,korkularıma yoldaş
Kanat çırptım senli ülkelere doğru
Ben uçtum,Sen bilmedin
Sensizlik misafiriydim
semalarında ..
Kanat çırptım senliliğe
Islık çaldım sessizliğe eş
Saçlarına dokunur gibi
Sensiz korkularımın..
Ben çaldım ,sen söyledin.
Sen çaldın, ben söyledim..

Adını yokluk koydum.
Azgın sularda yüzdüm sana doğru
Asırlar geçmişti senli kıyılardan uzak
Sen zamandın bekledğim
Sen umuttun gözledğim
Sen herşeydin benli yokluklarda
Ben bildim,sen bilmedin.

Adını yokluk koydum
Bizsiz ülkede yürüdüğümü
Uçmaktan yorgun,
yüzmekten korkmuş..
Bu şiiri fısıldadığımı kulaklarına
Bilmesen de bensiz uyuduğun yatağında
Ben söyledim,sen dinledin.
Ben yazdım,sen bilmedin.
Adını yokluk koydum.
Adını yokluk koydum...

2009. október 26., hétfő

Hungarológia Törökországban

A hungarológia mint interdiszciplináris tudományág arra hivatott, hogy elemezzen és kutasson mindent, ami a magyar nép nyelvével, történelmével, kultúrájával összefügg. Bár Törökországban csak az 1930-as évektől kezdve szenteltek ennek a tudományágnak külön egyetemi tanszéket, és ennélfogva nagyobb fontosságot, történelme már sokkal korábbra visszavezethető. Karácson Imre volt az első úttörő, aki 1907-ben töltött hosszabb időt Isztambulban, avégett, hogy előrelendítse a tudományos kapcsolatokat és közös kutatásokat. Az ő közbenjárására alapították meg 1916-ban Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetet, mely a későbbi Hungarológiai Intézet előfutárának tekinthető. Feladata többek között a török-magyar érintkezések kutatása, régészeti és összehasonlító nyelvészeti kutatások támogatása volt. Munkájával rendkívül gyorsan tett szert nemzetközi hírnévre. Ennek az intézetnek a segítségével jött rengeteg török diák Magyarországra tanulni és fordítva. Később a fent említett Turáni Társaság ehhez a hagyományhoz tért vissza, mikor igyekeztek felélénkíteni a két ország közti diákcseréket. Már az 1910-es években rengeteg olyan diák kapott nálunk diplomát, aki később az Atatürki reformokban és az akkor felvirágzó tudományos életben jelentős szerepet játszhatott.


Mivel Törökország rengeteg magyar szakembert és kisiparost fogadott a köztársaság megalapítása utáni évtizedben, ezért szinte magától értetődő volt, hogy az Atatürk által alapított török fővárosban, az általa felállított Egyetem Bölcsészettudományi Karán helye lesz egy Hungarológiai Intézetnek is. Ezt maga Atatürk is rendkívüli módon támogatta és ő nevezte ki később Rásonyi Lászlót a tanszék élére. Rásonyi professzort egy az első világháború előtti török tanítványa ajánlására a Török Nyelvtudományi Társaság hívta meg, hogy tartson egy előadást a török-magyar kapcsolatokról. Ezt az előadást Atatürk is rendkívüli módon értékelte, és mivel a magyarországi turkológia iránt való érdeklődése miatt már ismerte Rásonyi professzor munkásságát, őt bízta meg a Hungarológiai Tanszék és Intézet megalapításával, melyre 1935-ben került sor. Az Tanszéknek több célja volt: egyrészt a magyar nyelv, irodalom, történelem oktatása, a nyelv fejlődésével, használatával kapcsolatos kutatások támogatása, másrészt a magyarországi turkológia kutatási eredményeinek és módszereinek a török tudományos életbe való átültetése, továbbá a török nemzettudat kialakítása érdekében a török néppel rokon magyarok történelmének és nyelvének jobb megismerése, így a saját származásuk letisztázása és végül pedig nem utolsósorban a közös kutatások előmozdítása.1

Az intézet tevékenysége annyiban különbözött a tanszékétől, hogy előbbi inkább a két ország közti kulturális együttműködés és a civil társadalmi szerveződések támogatását célozta meg, míg a tanszék feladata inkább az oktatás és a kutatás volt. Az előbbi tevékenysége azért is volt kiemelkedően fontos, mert a Török-Magyar Baráti Társaságok, főleg a magyarországi, nem tudott jelentős eredményeket elérni. Az Intézet működésének első évei inkább a könyvtár megalapításával, a tanrend kidolgozásával, tanárok és hallgatók toborzásával telt, igazi tudományos és irodalmi eredményeket az 1940-es évek hoztak. Akkor szerveztek meg egy műfordító csoportot, mely rendkívüli sikerességgel fordított és publikált modern és klasszikus magyar szépirodalmi műveket. A magyar irodalomnak ilyen nagyságrendű népszerűsítésére szerte a világon csak kevés magyar intézet volt képes, ezért kétségtelenül ezen intézetek közül az ankarai a legeredményesebb tudományos tevékenység szempontjából.2 Ez azért is elismerésreméltó teljesítmény, mert Magyarország 1944-es német megszállása után az Intézet rendkívül nehéz körülmények közé került, szinte megszakadt a kapcsolata az anyaországával, és ezáltal jelentős forrásoktól esett el.

Rásonyi professzor kinn töltött első hét éve alatt fáradhatatlanul dolgozott a török-magyar kulturális és tudományos kapcsolatok kiépítéséért. Kidolgozta a magyar szak tantervét, könyveket írt, történelmi tudományos konferenciák és Magyarországgal kapcsolatos kiállítások megszervezésében is segédkezett. Az ő közbenjárásával gyűjthetett később Bartók Béla népzenei dallamokat Anatóliából és vezethette Fekete Lajos a törökországi levéltárügy megszervezését. Nem utolsó sorban pedig megmentette a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet anyagát, amiből megalapította az ankarai intézet könyvtárát.


Végül, ami talán legfontosabb érdeme, hogy az ő kezei alatt nevelődött ki az a már említett generáció, mely tökéletes magyar nyelvtudásával a megannyi magyar szépirodalmi művet fordított le. Rásonyi később 1967-ben újra visszatért az intézet élére és közreműködésével felpezsdítette a szellemi életet, így az oktatást és a kutatást is. Ennek eredménye, hogy a tanszék története során, 1969-ben érdeklődtek legtöbben a hungarológiai oktatás iránt.3 Mindezek alapján kétségtelen, hogy Rásonyi László vezetése alatti két időszakban virágzott leginkább a törökországi hungarológia. Azóta sem tudott sem az intézet, sem a tanszék olyan eredményeket elérni a kutatás vagy akár a publikálás terén, mint a megalapítás utáni évtizedben. Ma, ahhoz, hogy megfelelően hatásosan működhessen, sokkal nagyobb külső támogatásra, több szakemberre és oktatási segédanyagra lenne szükség.


1 Güngörmüs [1995]
2 N. Szabó [2004]
3 Güngörmüs [1995]


Írta: Tóth Ágnes
Részlet a Magyar építőkövek a török tudományban és kultúrában c. írásából, mely letölthető a honlapunkról.


2009. október 20., kedd

Honnan ered a Törökország elnevezés?

A Törökország szó alapját képező török melléknév/főnév valószínűleg a göktürk vagy köktürk („törökök gyökere”) népcsoport türük szavából származik (i. sz. 8. század), mellyel magukat nevezték. A szó talán a tatárjárás környékén kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd az ü hang nyíltabbá vált. A türük szó a török nyelvbe türk formában öröklődött tovább.

A türk szó régi jelentése „erős”. A Törökországot jelölő Türkiye összetétel -iye ragja arab eredetű; jelentése: „tulajdonos” vagy „valamihez kapcsolódó”. A legtöbb nyelvbe a középkori latin Turchia alakból került át, i. sz. 1369 körül.

A Törökország (Türkiye) nevet hivatalosan az 1921-ben készült első török alkotmányban rögzítették először. A köztársaság kikiáltása után az 1924-es alkotmányban is megerősítették.

Forrás: Wikipédia