2009. november 2., hétfő

Nagyszabású projekt Délkelet-Anatólia felzárkóztatásáért


A víztározóra épült Atatürk-vízerőmű*

A török kormány az 1980-as évek óta szervezetten igyekszik az igencsak elmaradott, főképp kurdok lakta délkelet-anatóliai régiót felzárkóztatni. A Délkelet-Anatólia Projekt (törökül Güneydoğu Anadolu Projesi, röviden GAP) célja, hogy mind ipari, mind társadalmi fejlődést hozzon a régiónak. Bár csodát ugyan nem várnak a szakértők a projekttől, mindenképp a régió gazdasági-kultúrális fellendülését jósolják.

A projektre 2008-ban mintegy 637 millió 473 ezer török új líra állt rendelkezésre, finanszírozását egy részben török állami szervek, más részről külföldi befektetők, sőt kormányok (Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország) látják el. A projekt 1980-ban indult, átfogó tervet tartalmaz az öntözés, a vízenergia, a mezőgazdaság, a vidéki és városi infrastruktúra, az erdészet, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére, és első látható eredménye az Atatürk-vízerőmű volt. A GAP keretein belül 22 víztározót és 19 vízerőművet építenek a Tigris és az Eufrátesz folyókon. A becslések szerint összesen 3,8 millió embernek számára fog munkahelyet biztosítani és átlagosan ötszörösére fogja emelni a régió bevételi forrásaiból származó összeget.


1992 és 1994 között a GAP igazgatósága civil szervezetekkel közösen szociográfiai kutatásokat végezett a régióban élőkről és tanulmányokat készített a különféle csoportok (nők, gyermekek, elszegényedett városlakók, nincstelen földművesek stb) helyzetéről, elvárásairól, problémáiról. Ezek alapján különböző projekteket hoztak létre, például úgynevezett többcélú közösségi centrumokat (ÇATOM) létesítettek a régió nagyobb településein, melyek különféle oktatási, egészségügyi felvilágosító, szociális, művészeti és kulturális programokat szerveznek a lakosságnak, különösen figyelve a nők felvilágosítására és oktatására, illetve az illegálisan dolgozó gyerekek védelmére. 2006-ig összesen 30 ilyen központ jött létre. Az egyes női érdekvédelmi szervezetek szerint sok településen csupán ezek a közösségi központok jelenthetik a nők számára az egyetlen kiutat a nélkülözésből és a családi elnyomásból, a felvilágosítás, a tanfolyamok (pl. számítógép-használat, különféle szakmák elsajátítása) segítségével.


Ezen kívül a társadalmat megcélzó programok között szerepel például az utcán dolgozó gyerekek rehabilitálása, mely program keretén belül megpróbálják felvilágosítani az ilyen gyerekek szüleit és családját, képzést és tanácsadást biztosítani nekik. A GAP társadalmi programja keretében a fiatalok integrálásáért és a közegészségügy javításának érdekében is indultak programok. Több kezdeményezés is olyan szervezetek együttműködésével zajlik, mint az UNICEF vagy az UNDP.

A Délkelet-Anatólia projekt pozitív hatásai mellett azonban negatív hatások is érvényesülnek. Az Ilısu-vízerőmű építése ellen például több környezetvédő csoport és civil egyesület is tiltakozik, mivel szerintük az erőmű építése miatt több mint 78 000 embert kellene kitelepíteni a környékről, valamint a felduzzasztott folyó elárasztaná a környéken található, igen értékes kulturális és történelmi emlékeket (több mint 200 van ezekből), köztük a Hasankeyf mellett található több mint 10 000 éves ókori várost is. Az elárasztani kívánt területen számos veszélyeztetett faj él, például az eufráteszi lágyhéjúteknős vagy a fehérkarmú vércse. A vízerőmű építése ellen tüntetők szerint a projekt tervezésekor nem végeztek kutatásokat arra vonatkozóan, hogy milyen pusztító hatással lehet a vízerőmű a környezetre. A vízerőmű építése hatással van a szomszádos országok, Szíria és Irak vízellátására is, ezért a nemzetközi jogszabályok értelmáben Törökországnak mindkét országgal meg kell állapodnia; a két ország pedig nem egyezett bele az erőmű építésébe.

Az Amnesty International 2009. júliusi jelentése szerint a projektet korábban támogató Svájc, Ausztria és Németország visszavonták a korábban megígért pénzügyi hozzájárulásukat, mivel Törökországnak nem sikerült betartani a vonatkozó emberi jogi szabályozásokat.

Forrás: Wikipédia. A szöveg CC-BY-SA 3.0 licenc alapján használható fel.

A kép CC-BY-SA 3.0-GFDL kettős licenc alapján használható fel.
Fotó: Demirel, Wikimedia Commons

A nap képe: Mesebeli táj Kappadókiában



Fotó: Carlesmari, Wikimédia Commons, felhasználás: CC-BY-SA 3.0
(Kattints a képre a nagyításhoz)

2009. november 1., vasárnap

Vers törökül / Türkçe şiir

Egyik kedves olvasónk nekünk elküldött versét szeretnénk közzétenni törökül tudó olvasóink számára:

SELMA GÜNEŞ: Adını yokluk koydum


Adını yokluk koydum
Her sessiz bekleyişe ortak oldu nefesin
Perdeleri sıkıca kapatılmış
Buram buram sen kokan bir karanlk odada
Sevişmekten ibaretti senlilik.
Saklamaktı seni içimde
Sıcaklığından bir yorgan
bir de ellerinden yastık yapıp
Başımı yaslamaktı seni yaşamak.
Kendimden bile sakladığım
Duymaktan korktuğum
Kör noktaya dikilmiş gözlerimin
Hafif yağmurlu buğusuydun sen.
Ben söyledim, sen dinledin

Adını yokluk koydum.
Odamın her yanına serenad yazdım
Sen yazdım her köşesine ruhumun.
Klavyemin sesinde telaş
Harflerin telaşında yakalamaktı seni
Yapayalnızlığımı siler gibi
Seni düşünmekti bir kez daha
Ben yazdım,yazdım satırlarca
Sayfalarca döktüm içimi sensizliğe
Ben ağladım,sen yoktun.

Adını sensizlik koydum.
Sessizlik koydum adını
Ne haykırışlarımı duydu kalbin
Ne de gözyaşlarımı sildi bakışların
Bir varoluştu gülüşün
Ben gördüm,sen kördün.
Her dokunuşunda ruhum ruhuna
Öylesine sıcak,öylesine masum
Sarıp sarmalayınca yitirilmişliğimi
Seni buldum bir liman misali,
Kendimi buldum senli kıyılarda.

Ben özledim,sen bekledin
Benden habersiz uzaklarda.

Adını yokluk koydum
Sendin fener misali yolumu aydınlatan
Martıların çığlıklarından beste yaptım
duygularıma eş,korkularıma yoldaş
Kanat çırptım senli ülkelere doğru
Ben uçtum,Sen bilmedin
Sensizlik misafiriydim
semalarında ..
Kanat çırptım senliliğe
Islık çaldım sessizliğe eş
Saçlarına dokunur gibi
Sensiz korkularımın..
Ben çaldım ,sen söyledin.
Sen çaldın, ben söyledim..

Adını yokluk koydum.
Azgın sularda yüzdüm sana doğru
Asırlar geçmişti senli kıyılardan uzak
Sen zamandın bekledğim
Sen umuttun gözledğim
Sen herşeydin benli yokluklarda
Ben bildim,sen bilmedin.

Adını yokluk koydum
Bizsiz ülkede yürüdüğümü
Uçmaktan yorgun,
yüzmekten korkmuş..
Bu şiiri fısıldadığımı kulaklarına
Bilmesen de bensiz uyuduğun yatağında
Ben söyledim,sen dinledin.
Ben yazdım,sen bilmedin.
Adını yokluk koydum.
Adını yokluk koydum...